Tegnapi spanyolórán, nagyban fordítjuk a szöveget. Tisza átszellemült arccal magyarázza, hogy mit jelent.
- Te quiero! - szólal meg Lui a harmadik padból.
- Ez most, hogy jön ide? - tér magához a tanerő megdöbbenéséből - Na mindegy, nem mondok rá semmit! - és folytatja tovább a szöveg elemzést.
(te quiero - szeretlek)
*
Lui irodalom órákon is tud alakítani...
"Te átmentél leveli békába, hogy itt öklendezel, vagy mi lett veled, Levente? Teljesen összezavarodtam!"
Lui az első padban ül, és óraelején, egyből alakít valamit, és azonosítatlan, talán vegetítv funciót végez... De a tanárnő találó mód, levelibékára asszociált.
- Benyomásaim, kérdéseim... - olvassa Soltész a feladatot, mire Lui mellettem megszólal.
- Hány perc van még?
"Amit te nyújtasz , az a két véglet. Vagy óvoda, vagy nyugdijas klub..."
Lui órai teljesítményének értékelése, palástolatlanul...
"Fiam, te olyan gyenge szinten állsz hazudozásban és lókötésben, hogy az látszik rajtad."
Miután Lui megpróbált valamit hazudni Soltésznak.
HEFOP könyvbe, van egy sablon feladat, miszerint olvasd el a szöveget és a margón jelöld, pipával, minusszal, plusszal illetve kérdőjelel ha találsz valami olyat. Értsd: A pipa - igen ezt tudtad, minusz - ezt nem derült ki, nem így gondoltuk, plusz - új információ, kérdőjel - nem értettük.
- Mi az, ahova kérdőjelet tettél?
- Én mindenhova... - szólal meg Lui.
- Ezen meg se lepődök, Levente. - mondja Soltész. Már tényleg olyan... lesajnálóan, hogy az zene a fülnek.
"Levente egy sajátos képződmény..."
"Hihetetlen milyen gyopár vagy... - Lui értetlenkedik - Ilyen kis virág - Soltész közben, mutogatással "felvázol" egy kb 30cm-s, virágszerű herkentyűt - Ritka és védett..."
"Ilyenkor érzem, hogy milyen kretén lehettem előző életemben, hogy ez a bűntetésem, őt taníthatom."
Soltész csődöt mondva fogja a fejét, és láthatóan szenved. lui megint valami okosat mondott...
Memoriter. Számonkérés. Tanárnő kiadott n számú verset, hogy abból mindneki válasszon egyet, tanulja meg, mondja el, és akkor mindenki jó. Luihoz ér a névsor. Elmondja a vers első felét (kb 2 versszak) aztán elkezd mökögni. Tanár vár, aztán mondja, hogy ekkor és ekkor szeretné hallani, rendesen megtanulva. Erre Lui ringbe száll.
- Elmondtam, úgy, mint ahogy más felolvasta! A Fomi előtt is ott a könyv és onnna olvasta!
Lui háborog, tanárnő csak néz. Elmondja újra, hogy majd valamelyik szünetbe mondja el rendesen.
- Felolvasom úgy, mint más! - és elkezdi felolvasni a könyvből. Soltész ledöbbenten, fájdalmas arccal ül, fogja a fejét.
- Most megpróbálom összekaparni az atomjaimat... - szól, és tényleg úgy néz ki, mint aki előlről kezdi az egyedfejlődést.
Lui közbe mondja a magáét... Tanárnő belekezd egy sztoriba.
- Ezerkilencszáááz...
- Had monjdak valamit. - vág közbe Lui.
- Most én. - Ennyivel le is rendezi, mondja tovább. - 1993-ban kezdtem tanítani, és hát tanítottam már pár osztály (nem pontos idézés, itt túl gyorsan beszélt....) Világos, hogy a nagy számok törvénye szerint ilyen ember is becsúszik... huh!
- Mondhatok valamit? - próbálkozik Lui rendületlenül védeni igazát.
- Most nem, megpróbálok magamhoz térni... Üzletet ajánlok...
