2009. szept. 24.
Magyar.
Soltész juhász Gyula verset olvasott fel, amiben az imádott nő szőke hajú, kék szemű, és selymes hangú.
- Figyelem, miért mondhatja erre Balla Ági, hogy „jajj, hagyjuk már”? - Soltész
- Irigy! – osztályból többen.
- Mert ez a nő tényleg sablonos... - Soltész.
- A hangja selyme mihez van hasonlítva? – Soltész.
- A selyemhernyóhoz… - Balázs
- Petőfi az első olyan keltő… - Soltész.
- Kertész. – Balázs.
Tájköltészet.
- A táj leírása után áttér a saját lelkének bemutatására.
- Lelkifurka…
Szept. 25.
Matek:
- Mintha a tanácstalanság fuvallata lengené be a termet… - Bánhegy.
- Hát… ez már hurrikán, de mindegy…. – Zsuzsi.
Fizika.
Rol felel, felrajzolja a tükröt, majd a fénysugarakat:
- Mi az? – kérdez rá Závó a fénysugarakra. – Neve van!
- Egyenes? Sík?
- A fénysugár megállt a tükörnél? – Závó.
- Nem állt meg, mindjárt visszajön… - Rol.
„Az ott mindegy!” Rol eléggé kioktató hangsúllyal, mikor Závó rákérdezett valamire.
A felelés lényege az volt, hogy a domború tükör esetében valahogy el kellett volna érni, hogy létre jöjjön a tárgy képe. Rol rosszul rajzolt, eleve összekuszálódtak a vonalak. Eléggé hiányzik a feleléséből az a kép…
- Örülnék neki, ha ott lenne… - mondja Závó, mire Rol mozdul. - … és odarajzolja! – Závó ledöbben.
- De basszus, ha csak így simán be lehet rajzolni, akkor mi a feladat, én minek szerkesztgetek?! – Zsuzsi is kiakadt….
- Roland, hol voltál az elmúlt három órán? – kérdezi Závó.
- Ott. – Rol a helyére mutat.
- Ha jól emlékszem, úgy váltunk el, hogy lesz felelő… - Závó miután feldolgozta, hogy Rol mennyire nem készült.
- Van is…
A tükrökről áttérünk a fénytörésre.
Závó magyarázza, hogy hogyan javítják a szélvédőt, ha repedés van rajta, meg egyebek.
- Csinálnak vele valamit, hogy eltűnjön a rés. – Závó.
- Kikalapálják! – Kurucz.
- A bácsi fog egy injekciós tűt, amiben van valami. Ráfecskendezi, és eltűnik. – Závó.
- Bepanthen…. – Zsuzsi.
Szóba kerül a „láthatatlanság”, az átlátszóság meg a bűvészek.
- Sokszor a szemem azt látja, amit szeretnék. E nélkül az összes ilyen mutatvány nem működne.
- És mikor kettéfűrészelik a nőt? – Zsuzsi.
- Az ott vér ám, nem paradicsomszósz! – Kárász.
Schnellius-Descartes-törvény:
- És ez mit jelent? – Kárász.
- Ez két név szerintem… - Ági.
- Magyarosítsuk már!
- Kovács József… - Erdei.
Latin.
- A viasz nem túl időtálló anyag. Még ha kiégetik, akkor sem… - Kauders.
- Kiégetik? – Magyari zavartan.
- Vicc volt, Attila… - Kauders utalni próbált az agyagtáblák fennmaradásának okára.
- Képzeljétek el, hogy viasztáblákkal kéne iskolába járnotok. Olyan 8-10-zel… - Kauders.
- Nem sok jegyzet maradna otthonra… - Bogi.
- És a könyvek?! – Zsuzsi.
