Irodalom, Hefop.
- Mit kell csinálni? Mit kell csinálni? – Husi úgy látszik túl már komolyan veszi ezt az egészet.
- Olvass!
- Ennyi? – Zsani, Husi egyszerre meglepődve. Nem mindennapi, hogy csak ennyi.
- Milyen ez a szerelem? – Soltész.
- Plátói – Chriska.
- Óvatosan azzal a plátói jelzővel.
- Platói – valamelyik okos.
- Úgy se rossz….
Amúgy:
- Nem győzöm hangsúlyozni, az hogy plátói, a homoszexualtiást jelentette. Aztán később azt rosszul értelmezték, és már az elérhetetlent értjük alatta…
Messze nem mindegy…
„Állj! Most lovagi költészet! Nő a téma, nem a homoszexualitás!”
Az osztály leragadt a plátóinál.
- Elérhetetlen a nő?
- Nem.
- Na ná hogy nem.
- Sőt, el is éri… - Erdei.
- Ki a vers megszólalója? - Soltész
- Vogelweide. – általános válasz
- Nem. Egy nő a megszólalója.- Soltész
- Tényleg? – tömeges csodálkozás és meglepődés, ez aztán a váratlan fordulat.
- Nézd meg, ha egy férfi így beszél a szerelemről, az régen rossz. Akkor nem biztos, hogy akarnám mint férfi… - Soltész.
„Ha Walter von der Vogelweide így beszél, hogy ejhajahuj, már rég rossz…”
Soltész
-Ejhajahaja. – Zsani.
- Ejhajahuj!!! – Husi ráförmed.
- Bocs…
Mert nem mindegy ám…
„Hááázi feladat. Házi feladat. Ez nem azt jelenti, hogy utána összepakolunk és hazamegyünk! Csak elmondom most.”
Mert amúgy a házi feladat, automatikusan az óra végét jelentené…
„Dehogynem van!”
Soltész – ez aztán magyaros!
- Villonról keveset tudunk. Bizonytalanok a dátumok, a születése, halála se tiszta.
- Lehet hogy még él! – Jeti.
- Milyen a vers hangvétele, hangulata? – Soltész.
- Felkészült. – Erdei.
- Felkészült?! – Soltész csodálkozva
- Ja.
- Van ilyen hangulat, hogy felkészült?
- Levente, milyen eltéréseket találtál? – Soltész.
- Hát eltérés nincs, de a többit azt megcsináltam.
- Nincs eltérés?! – Soltész kicsit megdöbbent.
- Hát nem az, hogy nincs, csak nem találtam a másik fordítást… - Lui.
Milyen szar, hogy a fénymásolt kék könyv lapjai elkeverednek. Már nem lapozunk, most már keresünk… Lui nem talált.
Kárász mindenképp enne órán, és Soltész már a második (?) szendvicset vette el tőle. Valaki mentené Kárászt, hogy de így éhen fog halni.
„Úgy néz ki, mint egy kiszáradás szélén álló koraszülött csecsemő?!”
Soltész
Matek TT
„Nem látok a monitortól!”
Bogi a számtechben.
- Nem látok a kábeltől… - talán Kurucz.
- Rettenetes érzés lehet. – Bánhegyet ennyire hatja meg a dolog…
- Sasha, én arra következtetek, hogy nincs könyved… - Bánhegy.
- De szülinapja van! – Zsani.
- Rendben, hogy mondjuk azt a kettes gyököt? – Bánhegy.
- Négyzetgyök – a csoport.
- Aaannyira levagyok nyűgözve!
- X=43 – Cini eredménye.
- 43?! Kicsit megráz ez az eredmény…
- Kész van! Ügyes vagyok!!! Te meg béna!! – Chriska kigúnyolja Kurucz-ot.
- Hogy mondhatsz ilyet?! – Kurucz.
Aki tudja, Kurucz mennyire nagyra van az agyával, nyílván érti,
hogy egy ilyen kijelentés, micsoda sértésnek számított…
- Tanár úr, itt mit kell csinálni?
- Megoldani…
Volt-e probléma a házival? Ha igen, kimész felírod. Bogi a táblánál.
- Bármelyiket felírhatom? – Bogi.
- Amelyiket nem érted, azt.
- De ha egyiket se?
„Abszolút értékben van, tehát az nem tűnik annyira rejtélyesnek. De látjuk, hogy a másik oldalon 5 hatvány van, adjunk esélyt a másik oldalnak, hátha az is az…”
Bogi valamit csinál a táblánál…
„Na erre mondtam, hogy embert ölök. Bogi, menj a helyedre fiam, és leszel szíves tanulni!”
- Ide írjam? – Cini a táblánál.
- Hát.. ha már Bogi kijelölte a mozgásirányt…
(Bogi húzott egy vízszintes nyilat jobbra, a függőleges lefele nyíl helyett…)
- Osszuk el 32-nel. - Bánhegy
- 6-tal?
- Nem, 32-nel, ami amúgy 9…
Cini kiment a táblához. Először hatalmas számokat írt, ahogy haladt a megoldásban, egyre kisebbek lettek a számok. Aztán egyre halványabbak… Mindenki mereszti a szemét…
- Már nem látom. – Bánhegy.
* Cini átírja. De nem sikerül tökéletesre…*
- Fú, most már árnyékolva is van. Szuper! – a kritika.
„Nem tudom becsukni a szám, mert akkor nem kapok levegőt”
Robi
Szünet:
Gódor vett Schweppes-t, Kurucz le akarta tarhálni. Gódor, hogy mentse ami menthető, elrohant. Nem sokkal később megláttuk az udvaron, szólunk Kurucznak.
- Ott a Schweppes. – mutatunk Gódorra.
- Hol? – Kurucz kapkodja a fejét.
- Még jó, hogy üvegajtó van… - Fomi.
Ülünk az énekterem előtt. A tanárnő nem engedte, hogy bemenjünk, két nyolcadikos viszont besétált, és nem zavarta ki őket.
- Hé, hogy van az, hogy ők bemehetnek, mi meg nem?! – Kurucz.
- Ne legyél már ilyen kétségbeesett, baszd meg! – Fomi elintézte.
- Ági mit alkot? – Koricsi.
- Mi a stájsz ? – Zoli.
- Nem tudom, valami jeleket ír, de nem tudom elolvasni…
Fomi Ice Tea-t vett, és Zoli őt akarja letarhálni. Próbálta kitépni a kezéből, de egyrészt Fomi már edzett, másrészt, nagyon makacsul ragaszkodott az Ice Tea-jához.
- Zsuzsi, nem akarsz Ice Tea-t? Kitaláltam egy hadi tervet. De eltereled a figyelmét, beveted a női bájaidat, én meg elveszem.
- Hogy tereli el a figyelmemet arról, hogy rám vetődsz?! – Fomi
- Ez férfi vagy nő? - Kurucz
- Gondolom nő, mert Ilona, de lehet, hogy az apja képét tették ki, poénból, meg mert mér ne… - Fomi.
Mikor Zoli odaadta Zsuzsinak a régi diákigazolványát, Zsuzsi két lépést odébb ment.
- Most elmegy, titokban röhögni? - Fomi
*Zsuzsi visszaadta, Zoli megmutatta mindenkinek.*
- Ezt a fejet sok helyen lehetne hasznosítani. Például puding reklámba, mert a német kisfiú már kiöregedett a szerepből.
Zoli mondta Fominak, hogy tegyék egymásmellé a Fazekasos diákjaikat, és majd felidézik a régi szép időket.
- Jézusom, és mi egymás mellett ültünk?! – az a rádöbbenés!
„Amúgy nekem a diákomon 5 évig az volt az aláírásnál, hogy Fehér Józsefné. *röhögés* A napközis tanárnő írta alá, anyám nevébe. De érted, akkor már legalább az én nevemet írta volna rá, érted!”
Zoli piszkálja Fomit, Ice Tea meg egyebek…
„Elalszom szünetbe, muszáj valamit csinálnom”
Zoli kirámolta a pénztárcáját, talált benne mozijegyet, koncertjegyet, egyebek. Előkerült egy TCS koncert jegy, és vele a nosztalgia meg a sztori. Aztán a lényeg.
- Mentünk pogózni! Olyat behúztam Breznyiknek, hogy elkezdett vérezni a szája. – Zoli.
- Amúgy a koncert is jó volt, de olyat bebasztam Brz-nek! – Fomi röhög, hogy ez maradt meg a koncertből.
- De könyökkel!!! – Zoli.
