Hefop, irodalom 2008/2009
Soltész azt mondja olvassuk el az ismeretközlő szöveget. Chriska lemarad:
- A zöldet kell? A zöldet kell?! – pánik szerűen jár a tekintete Erdei, Ági és Zsuzsi között. Erdei megsajnálja.
- Chriska, ez egy fekete-fehér könyv. Milyen zöld?!
Ómagyar Mária-siralom. Olvasni és jelölgetni kell a szövegben, egyszerre.
- Gyerekek, lemaradtunk! – szól bele a dologba Husi, amivel érezhetően az a célja, hogy azért Soltész lassítson már. Semmi hatás, a tanerő halad tovább.
- Lemaradtam! – szólal meg, most már némi agressziót lehet felfedezni a hangjában.
- Ne mondd, úgyse érdekli. – inti le Zsani, és nyugodtan firkálgatja tovább a könyvét.
Dante – Isteni színjáték. Fő és központi téma a Pokol, mint minden évben. A Pokol beosztását ismertetik a könyvben. A feladatunk, hogy írjunk idegenvezető fogalmazást, mintha valakit vezetnénk a Pokolban, hogy jobbra ezt látsz, balra ezt látsz és egyebek.
Hogy kezdjük el, mit írjunk?...
- Kedves Morgan Freeman… - kezdi el Kurucz, Balázs közbevág.
- … azért írok, mert szeretnék egy új lézerfegyvert – folytatja Balázs.
- Neeeem! – torkolja le Kurucz – Azért írok, mert szeretnélek körbe vezetni a Pokolban.
A Pokol Dante szerinti beosztását nem részletezem, a lényeg hogy van a központ, ahol Dante szerint – ez fontos! – Dis van, és a három áruló.
Balázs írja a maga kis fogalmazását…
- A centrumban laknak a vakondok.
- Nem, az ingatlanügynökök! – Kurucz változata.
- A te Poklodban lehet, de az enyémben ott a vakondokok vannak. – ezt visszaadhatatlan hangsúllyal.
Fadi elvan magába, eljutott Dis-ig.
- Ki az a csávó? – kérdezi Soltészt.
- Dis, ő a főördög, a gonosz.
- Persze, már kölcsönkértem a vasvilláját.
Kurucz, még csiszolgatja a történetét.
- Mi legyen a város neve? – gondolkodik – Puruttyafalva! Ez az! Háhh, ez nagyon jó!
És örül a fejének…
